Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Diákok szavalták verseimet a paksi Energetikai Szakközépiskola versmondó versenyén

2013.11.12

 

Hagyom magam
 
Lepke vagyok kezedben,
pillányi rezdülés
seszínű hártyák közül.
 
Selyempapír zsebedben,
váratlan zizegés
a többi kincsed alól.
 
Tündértáncos szemedben,
látatlan látomás
mandula ruhák mögül.
 
Tükörcserép hátulja,
fekvő homokóra
a hálószobapadlón.
 
Szinkópa utolsója
kézzel írt kottád
szépívű dallamában.
 
Ennyi vagyok.
De nálad
hagyom
magam.
 
 
Akác
 
Talán nem kellene félni.
Talán nem kellene az idő.
Úgy kéne mindig felébredni,
mint hajnali zápor, jóleső.
 
Fára mászni, fűbe feküdni,
friss bokával szaladni erdőn.
Hűs levél alá bízva bújni,
csodákat álmodni hegytetőn.
 
Átfolyni messzi patakokba,
lenge derűt önteni korsókba,
akácszínű szárnyat bontani...
Igen, talán így kellene élni.
 
Talán nem is kell már félni.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.