Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irodalmi Rádió

2015.12.01

A Még a torkom se ill. Pálcikák című írásom szerepelni fog a rádió adásaiban és a 2016-os antológiájukban. A versek és prózai szövegeket több mint 400 alkotás közül választották ki. Köszönöm a lehetőséget, örülök a megtiszteltetésnek.

Még a torkom se

 

Ha akarod nem szólalok meg

nem is írok ceruzával

hullámpapírra levelet

nem rajzolok halakat az úttest közepére – ha úgy akarod

 

Ha akarod leteszem a telefont

és nem beszélek butaságot

versről és zenéről

és nem kérdezem meg,

hogy ismered-e a titkukat – ha úgy akarod

 

Ha akarod nem mosom meg arcom

kérges tenyeredben

és még a torkom se szorul össze

mikor kibontom a nyakkendődet

és megkötöm a hajamat – ha úgy akarod

 

Ha akarod bekötött szemmel

megyek át a téren

és nem is gondolok a kezedre,

hogy megfoghatnál,

mert ez egy másik élet – ha úgy akarod

 

Ha akarod távol esek le

a hintáról, nehogy

meghalljam a hangod

aggodalmát véletlenül

és megtudjam, hogy mégis szeretsz – ha úgy akarod.

 

Pálcikák

 

Van egy olyan szokásom három-négy éve, hogy nyár végén lemegyek a Dunára egyedül. Ha ketten megyünk, akkor is egyedül vagyok ott. Leúsztatom, amiktől meg akarok szabadulni. Kicsi pálcikákat készítek, török ágakból, és úgy. Minden pálcikára ráolvasok egy megszabadulni valót.

Hosszú évekig ugyanazok voltak: hiúság, harag, száműzött jóság, fagyasztott igazság. Imádkoztam is, de látni akartam, ahogy távolodnak tőlem. A Duna mindig segített, soha nem állt meg és tartotta arcomba, hogy tessék, itt vannak, küzdj meg velük még egyszer, még kétszer és örökké. Mindig leúsztatta. Pillanatnyi enyhülést szerezve ezzel nekem. Hálás vagyok ezért.

Láttam, ahogy messze érnek, mégsem hittem, hogy lelkemből folyt volna tova, mert maradtak a bánni valók.

Idén nem mentem ki, pedig terveztem, de ezektől már nem kell megszabadulnom. Visszajött a jóság, felengedett a fagy. És nincs is kivel egyedül lennem.