Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paksi Tükör

2015.03.27

img_2608.jpgimg_2609.jpgimg_2610.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

valami változás

 

valami távoli nyári ruhás kert

valami szédült sok virág

valami messzi titokmélység bennem

valami ringó rajongás

 

valami rózsákat ír maga mögé

valami örök rejtelem

valami áramlik szélesen felém

valami emlékszőnyegen

 

valami bűvöl és tilt is egyszerre

valami ízes ámulat

valami suttog, karol, csodál, békít

valami régmúlt hangulat

La vie

 

ma falakhoz lapulva járok

járok lapulva külső falak perem-

én nagy szemekkel szűk lélekzett-

el megyek, mert megy az élet is

-gördület árnyékok csatlakozásainál-

silhouette

Visszatérés

(Prédikátor 12.)

 

Olyankor megrogynak a férfiak,

megállnak a lányok,

a fűszer már nem hat,

záródnak az ajtók.

Olyankor remegnek az őrzők,

ezüstkötél szakad,

nem érkeznek felhők,

sötétedik a nap.

 

Olyankor kinyílik a mandula,

elhalkul a madár,

kerék zuhan kútba,

eltörik a pohár.

Olyankor csendesül a zúgás,

ablakokon homály,

forrás mellett korsó,

lélek lép a létrán.

 

 

 

Dogma

 

te látsz engem

látod ahogy formálódom

az egész testem az arcomban van

megvizsgálod a hasamat

hogy van-e benne vajúdni vagy vetélni valóm

és hogy kiáltásom van-e

aztán összefogod a számat

hogy ne kiáltsak az emberek előtt

ne víz ne sós ne nyál ne

szenteltessék meg az élet ennek ellenére

 

azóta mogyoróhéjba zárt kénesőt viselek a nyakamban

ragály ellen

kegyelem-medált

 

pedig  még fogok szeretni és szeretnek majd engem

Pálcikák

 

Van egy olyan szokásom három-négy éve, hogy nyár végén lemegyek a Dunára egyedül. Ha ketten megyünk, akkor is egyedül vagyok ott. Leúsztatom, amiktől meg akarok szabadulni. Kicsi pálcikákat készítek, török ágakból, és úgy. Minden pálcikára ráolvasok egy megszabadulni valót.

Hosszú évekig ugyanazok voltak: hiúság, harag, száműzött jóság, fagyasztott igazság. Imádkoztam is, de látni akartam, ahogy távolodnak tőlem. A Duna mindig segített, soha nem állt meg és tartotta arcomba, hogy tessék, itt vannak, küzdj meg velük még egyszer, még kétszer és örökké. Mindig leúsztatta. Pillanatnyi enyhülést szerezve ezzel nekem. Hálás vagyok ezért.

Láttam, ahogy messze érnek, mégsem hittem, hogy lelkemből folyt volna tova, mert maradtak a bánni valók.

Idén nem mentem ki, pedig terveztem, de ezektől már nem kell megszabadulnom. Visszajött a jóság, felengedett a fagy. És nincs is kivel egyedül lennem.

Kicsikék

(Olasz festmények)

Első kép

A liget szemben olajfákból van.

Zöldből a hegyoldal,

felhőből az ég.

Alul kicsike dobogó szívem.

Micsoda gyönyörű olajos szerelem!

 

Második kép

Az utcák közepén narancsfák teremnek,

havas csúcsok felettük,

lábunk alatt csúsznak óriási kövek,

kezünkben esernyő billeg.

Szívem körül kicsike szerelem-kendő leng.

 

Harmadik kép

Hasal a víz benn a tóban,

hátán vitorlások ülnek,

érdekes, de minden jól van,

kicsike esőben, kicsike szélben

szívem szerelme olvad.

 

Negyedik kép

Fönn a magasban kápolna világít,

fátyolfüggöny mögül nézem.

Kékfalú szobánkban

kicsike forró fények,

várom vissza szerelmed.