Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szekszárdi bemutatón a Kézjegy 21. és a Tündérszövet

2015.06.08

Tolna megyei szerzők könyvbemutatója

az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban

 

 

A június 25-én 17 órakor kezdődő rendezvényen részleteket hallhatnak az érdeklődők a „Kézjegy” Tolnai Tollforgatók Klubja most megjelent 21. antológiájából.

A kötetben közel negyven szerző verses illetve prózai művei szerepelnek. Illusztrációit a szekszárdi alkotó, Sütő Károly készítette.

Szóló kötetek rövid bemutatására is sor kerül. A decsi Decsi-Kiss János, Tettesek között című művéből, a paksi Szilvássy Ildikó, Tündérszövet című könyvéből, a tolnai Wessely Gábor pedig A Fiastyúk fedőnevű államtitok című, nemrég megjelent munkájából ad ízelítőt.

A könyvek a helyszínen megvásárolhatók lesznek.

 

Más könyveket, cd-ket is kínálnak az érdeklődőknek a Tolna megyei tollforgatók.

kezjegy-21.jpg

 

tsz.jpg

decsi.jpgwessely.jpg

 

 

 

 

 

 

 

17684_10200514211773277_4269380989435644235_n.jpg11229968_10200514207013158_7563773116994114501_n.jpg11058790_10200514210413243_3152067820420738127_n.jpg11403377_10200514213053309_6166658820667520176_n.jpg10150655_10200514218613448_6253753745122279222_n.jpg10298907_10200514213973332_402539505091160623_n.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Költőtársaim: Decsi-Kiss János, Wessely Gábor, Sass Erzsébet, Ágoston Piro és a kötet illusztrátora: Sütő Károly

 

A Kézjegy 21. kötetébe három alkotást választottak a  szerkesztők Drescher J. Attila és Kosztolányi Péter: két verset: Búcsú és valami változás címmel és egy prózát: Pálcikák címmel.

 

 

 

 

Búcsú

 

Nincsen meg az, ami régen megvolt,

nem nyílik meg ugyanaz az égbolt,

minden olyan messze futott,

minden olyan messze futott.

 

Behegedt teste a szerelemnek,

emlékek nyílnak csak, kerekednek,

csókot többé soha nem kérek,

de ha szólsz majd, megölellek.

 

Nincsen meg az, ami tartott volna,

nincsen közünk egymáshoz azóta,

külön járunk ugyanarra,

külön járunk ugyanarra.

 

Egy úton örökre megnéztelek,

arcodat, válladat, két kezedet,

tőled többé semmit nem kérek,

de ha szólsz majd, megölellek.

valami változás

 

valami távoli nyári ruhás kert

valami szédült sok virág

valami messzi titokmélység bennem

valami ringó rajongás

 

valami rózsákat ír maga mögé

valami örök rejtelem

valami áramlik szélesen felém

valami emlékszőnyegen

 

valami bűvöl és tilt is egyszerre

valami ízes ámulat

valami suttog, karol, csodál, békít

valami régmúlt hangulat

Pálcikák

 

Van egy olyan szokásom három-négy éve, hogy nyár végén lemegyek a Dunára egyedül. Ha ketten megyünk, akkor is egyedül vagyok ott. Leúsztatom, amiktől meg akarok szabadulni. Kicsi pálcikákat készítek, török ágakból, és úgy. Minden pálcikára ráolvasok egy megszabadulni valót.

Hosszú évekig ugyanazok voltak: hiúság, harag, száműzött jóság, fagyasztott igazság. Imádkoztam is, de látni akartam, ahogy távolodnak tőlem. A Duna mindig segített, soha nem állt meg és tartotta arcomba, hogy tessék, itt vannak, küzdj meg velük még egyszer, még kétszer és örökké. Mindig leúsztatta. Pillanatnyi enyhülést szerezve ezzel nekem. Hálás vagyok ezért.

Láttam, ahogy messze érnek, mégsem hittem, hogy lelkemből folyt volna tova, mert maradtak a bánni valók.

Idén nem mentem ki, pedig terveztem, de ezektől már nem kell megszabadulnom. Visszajött a jóság, felengedett a fagy. És nincs is kivel egyedül lennem.