Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


tűznarancsok

2013.10.05

 

tűznarancsok
 
közelről látom a szemed, ahogy nő a pupillád
így beszélsz Párizsról
miközben ölelsz és figyeled, hogy nevetek-e vagy sírok
velem vagy, engem hoztál ide
fentről a föld mintha parázsba néznénk, olyan
utcák futnak bele a parázsba, izzik a föld a fénytől
mindenhol narancspiros a város
a csigalépcső, a vacsoraasztal duplabúrás lámpái miatt
az arcod is és az ágytakaró
a Szajna-parti őszi sárga séta, a tágas kertek levegője
még a rózsafagyi is
és a kezem, mert úgy szorítod
rózsaablakokból ömlik ki boltívek alá
tűznarancsok az utcakövek
azt mondod titok a szerelem, de lehet tudni
és Édith  Piafra ébredek
 
_mg_0341.jpg
 

_mg_0112.jpg_mg_0743.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.